BIKA SZEME #7 (Writer Special)


07/04/2017 – 13:03 | Feltöltötte:

Hetedik körben a graffiti szcénából kaptunk el 5 arcot , … az acélvárostól, a fővároson át egészen SunCity-ig szaladnak a cap-ek, generációk, sztájlok,  meg némi writer-politika. 

17622039_708929109275344_1089883503019894012_o

RH – Mi adta az első nagyobb lökést? Kezdeti hatások, amik belöktek a writer mozgalomba…

GOSPE – A legnagyobb és legelső kezdeti lökés és hatás a writing felé a jó öreg Filatorigáti Hall Of Fame volt számomra. Mivel napi szinten Hév-vel jártam suliba, ezért állandó jelleggel láttam a készülő cuccokat a falon. Teljesen rabul ejtett és megfogott ez a jelenség olyan 1999-2000 derekán. Elsősorban a karakterek jelentették számomra a legnagyobb hatást (Tish, Bif és Nikon munkái mindenekelőtt), ezenkívül a közös témák, koncepciók, színek és természetesen a nevek és csoportok amiket akkor láthattam és az etalon minőséget jelentették számomra: PNC, TKS, GRW, KS, BS3, TDF, CTE, MST és a többi king :)

SAINE – Így visszagondolva nálam elég hosszú folyamat volt, mire kannát ragadtam. Talán óvodás koromban figyeltem fel miskolci révén Qkac és Donsa munkáira. Bár akkor még fogalmam sem volt, mi ez, de minden nap ott volt a buszmegállóban az a pár színes forma. 16 éves koromig csak skicceltem kisebb-nagyobb sikerrel, majd Feliks a Renegát Projektből kezdett el terelgetni, és bíztatni, amit máig köszönök neki. (Bár Ő is inkább a “művészeti” pálya irányába). Ezeket folytatva az igazi fellendülést Skot csoport társammal való festés okozta.

TRANS – Őszintén szólva, én nagyon sokára “lökődtem be” a mozgalomba. A külvárosban nőttem fel, a 17.kerületben és az onnan való beutazásaim alkalmával találkoztam a gyártelepek falán lévő cuccokkal. Ettől függetlenül hosszú éveken keresztül javarészt egyedül festettem és rajzoltam, nem nagyon pezsegtem a writer szcénában. A legnagyobb boostot valószinűleg a tehervonatok festése adta, ahogy ez a szenvedély erősödött és kezdtem egyre aktívabban festeni, úgy ismertem meg sorra más embereket és folytam bele.

FORK – ’99-től Budapesten tanultam a váci lineon mozogtam nap mint nap, a vonatok fullon voltak a nagy csapatokkal KS, BS3, PNC, TDF, THA. Később megismertem Hoek-et és Crape-t, akik akkor már a Magyar élvonalban voltak. Tanácsokat adtak, próbáltam elsajátítani az alapokat, ezután persze jöttek a kisebb megrendik, haverok szobája, kocsmák, sokat tudtam gyakorolni és a hétvégi festéshez való spray is meglett a megrendelésekből. Persze, innentől beindult a gépezett jöttek az áttagelt éjszakák és egyéb illegális mutatványok. Ezután elég hamar felismertem, hogy nekem  a kidolgozott szép legál rajzok tetszenek és alkotni szeretnék inkább,  így maradtam ennél a részénél a graffitinek.

MONE – 1995-ben kezdtem a graffitit, az akkori szegedi graffitis srácok (Osman aka CZ,  Mad, Taga, Ben) inspiráltak, akik akkor már csapatban (WBG) fújkálták a falakat. Tőlük láttam először színes rajzokat, az emlékműnél a falon.

RH – Szerintetek az internet megjelenése mennyire volt hatással a graffitire?  Hogyan rendeződött át a fame game … előnyök és hátrányok.

TRANS – Abszolút átrendezte a korábban kialakult rendszereket. Mindenki láthat bárhonnan és bárkitől cuccokat, sok esetben real-time. A mai fame game az instagram followerek és lájkok számában kerül mérlegre. Ennek előnye, hogy sokkal több a kísérlet. Egy egyedi style kialakítása sokkal intenzívebb és ezáltal gyorsabb folyamat is, mert nem csak a szűk környezeted/városod adja az alapanyagot, hanem globális verseny és pörgés van. Szerintem ez alapvetően jó dolog. Viszont sokszor kapnak reflektorfényt az online világon kersztül olyan emberek, akik nem feltétlen hitelesek vagy “szakmai” szemmel nézve nem jók.

SAINE – Sokan mondják, hogy rossz hatással van és megöli a kultúrát, de szerintem nem. Fiatalabb generációhoz tartozva sokszor hallom az „idősebbektől”, hogy „x-y is ugyanúgy merített ötletet a rajzaihoz, csak külföldi magazinokból, amiket nehezebb volt anno beszerezni”. Így a net csak meggyorsítja a fejlődést, viszont kevesebb idő is telik el a „stílus kifejlesztéssel”. A net nagy előnye számomra, hogy látható a festő folyamat a videoknak köszönhetően, így betekintünk a “kulisszák mögé is” és nem csak egy képet látunk a végén.

GOSPE – Az, hogy ma az internet ilyen szinten jelen van a writingban is, egy teljesen más helyzetet jelent, mint anno mondjuk 15 évvel ezelőtt. Egy klikkelés otthon vagy a telefonodon, és egyből látod, hogy ki, mit és hol adott be előző éjszaka…nincsen átfutási idő a cuccoknál, nem kell elmenj megnézned a saját szemeddel egy street-et vagy rooftop-ot a városban, azonnal látod a rajzot a weben..ezek az előnyei elsősorban, minden ott van egyből neked egy gombnyomásra.

Viszont pontosan az (is) a hátránya, hogy emiatt kimarad a személyes tapasztalat a cuccok és más writerek irányába (ami nagyon is fontos eleme a writingnak). Nem magad tapasztalod meg hol vannak a helyek, a line-ok, a hangfogók, ha nem egy más által kapott képet kapsz róluk. A másik nagyon negatív hátránya a kommentelés. Jó dolog az építő kritika és fontos is, hogy ne csak dicséretet kapjon az ember visszajelzésül. De, az internet által olyan személyek is hangot kapnak, akiknek semmi közük az egészhez, csak amolyan hobbikedvelők és lehet, hogy életükben egy vonalat sem húztak kannával addig… Az ilyen “writernek” nem vagyok kiváncsi a “véleményére” semmilyen formában!!!

MONE – Szerintem nagy hatással van az internet megjelenése a graffitire.

FORK – Régen minden jobb volt :) Most is jó csak máshogy. Régen több volt a tisztelet, megbecsülés, és a dolgokért tett dolgok súlya is.
Ma sokkal könnyebb minden, minden technika adott, boltokban meglehet venni az összes profi eszközt, vannak legál falak vagy helyek, amik be vannak járatva és ezt 2 kattintással elérhető bárkinek.
Ugyan ez vonatkozik az emberekre is, csak az internetes hírnév egy emberen jobban látszik mint egy falon 😀 Sajnos :( Sokan elszállnak a Likeoktól, vannak akik kényszeresen gyűjtik azokat, és van, aki totál beleszarva tök jól csinálja és mégis ismerik. Szerintem amúgy is kicsit kifordult a világ magából, ez erre a térre is ugyanúgy érvényes. De az internetnek köszönhetően az emberek találkoznak pozitív példákkal is, ami után jobban befogadják ezt és az új dolgokat, és több teret is adnak neki.

RH – A mai magyar helyzetet hogyan jellemeznétek, mennyire van jelen a graffitiben a megszállottság, a tűz, a mániákus attitűd, akár az illegális vonalon. 15-20 éve itthon is különböző stílusháborúk folytak, pl. PNC-HOHI. Ma ez nehezen elképzelhető, a mai generáció kicsit kényelmesebbnek tűnik.

GOSPE – A mai helyzet teljesen más mint korábban volt. Régen mindenki sokkal jobban rajta volt azon, hogy bizonyítson (street-en, vonaton, legálon, mindenhol)…mennyiség és minőség egyszerre dominált a writereknél. Ennek ma is meg kéne lennie egy fiatal kezdő writer esetében, hiszen számára ez egy új környezetet, új közeget és új jelenséget jelent (hobbit, életstílust, ki hogyan nevezi ezt)… Még sem ezt érezni a fiatalabb generáción véleményem szerint. Rengetegen abba hagyták az elmúlt 10 évben, ezáltal sok még ma is aktív writer lelkesedése csökkent és a kezdő, fiatalabb réteg is más aktivitást lát mint 15 évvel ezelőtt volt. Bár tény, hogy a hardcore-abb helyzet miatt (törvényi szigorítások, térfigyelők, stb.) iszonyatosan eltökéltnek kell lennie annak ma is, aki a writing ezen ágait választja. De mégis más a mai “tűz”, mint régebben volt.

SAINE – Megszállottság ugyan úgy van szerintem. Stílus háború talán nincsen, de utálkozó ember az akad. 😉 Sokan még mindig a múltban élnek és csak a régieket istenítik, pedig van rengeteg kiforrott új stílus is, csak ők nem kapnak igazán helyet a “közösségi médiában”. Talán több az az ember, aki tudja használni a kannát, mint aki rajzolni is.

TRANS – Szerintem ez egy generációs nézőpont. A fiatalabb writerek között szerintem egész biztos, hogy most is megy a verseny és ez így is van rendjén. Számunkra viszont ez annyira nem szemmel látható, mert mi sem vagyunk úgy benne mint anno. Másrészt pont az internet okozta tereprendeződés következménye, hogy az összecsapások már inkább a virtuális térben nyomon követhetők, mint az utcán.

FORK – A mai generáció sokkal kényelmesebb ez igaz, nem tesznek le annyit az asztalra mint régen kellett, mert eltűntél a süllyesztőben. Én csak legál vonalon mozgok, így arról tudok inkább nyilatkozni. Igyekszem a régi lendületem tartani munka és családi élet mellett hetente 1-2 cuccot csinálni, de rohadt nehéz az tény, anyagilag és időben is. Gyerekként voltak napjaim, amiket ezzel tölthettem, mert nem volt felelősségteljes állásom, meg nem kellett ennyi festék egy igényesebb cucchoz, de mindennek megvan a maga varázsa, és igenis megéri hajtani magát az embernek, ha elakar valamit érni akár a hazai vagy külföldi színtéren is.

MONE – Régebben nagyon nagy nyomulások voltak, szerintem mára ez már egész durván visszaesett.

RH – Egyik meredek sztorid a múltból …

SAINE – Nagyon nincsen, de azon az ismerőseim sokat nevetnek, mikor elmesélem nekik, hogy 15-16 évesen az egyik bent töltött éjszaka után a kihallgató tisztnél maradt a személyim és anyum hívott egy 20 perc múlva, hogy “Fiam menj már vissza a rendőrségre, mert ottmaradt a személyid”… biztosan örült a hívásnak!

TRANS – München 2008, S-bahn magas töltésen, két oldalt folyamatos forgalom. Vaksötét, cserébe a szerelvényben égő villanyok, így végképp semmit sem láttunk, viszont minden mögöttünk elhaladó szerelvénynél be kellett bújni a vonat alá. Töltés és háttér pipa, amikor bebújás, előmászás és rá 5 másodpercre elindult a szerelvény. Ha alatta lettünk volna pont, akkor ennyi volt, mert olyan dobozok vannak a szerelvény alján, hogy az alatt nem valószínű, hogy megúsztuk volna.

MONE – 2001-ben mikor a Tv2 Napló stáb egy egész napot töltött velünk, volt minden nyugdíjas kommandó, polgárőrség, fújkálás a Szeol-on, majd éjszaka vonatfujci….nagy show volt :) :)

GOSPE – Nem tudnék kiemelni egyet sem azt hiszem… :-)

FORK – Nincs sok hálistennek, mindig is óvatos voltam. Első vonatfestés, szerintem ezt nem kell túlmagyarázni 😀 Szar lopakodási technika, lábnyomok a hóban, festékfelrúgás a vaksötétben, és a szar benzinkutas kávé hátrányai 😀

RH – Napokban olvastam, hogy a MÁV mennyit spórol manapság a buffoláson, a korábbi évekhez képest, szerintetek mi a fő ok, hogy egyre kevesebben éjszakáznak a yardokban?

SAINE – Talán jobban védik a vonatokat és az “aranykor” elmúlt, az emberek felnőttek. Aki igazán akar festeni vonatot az úgyis beadja, ha nem itthon, akkor külföldön. Azt hiszem ennek ellenére a teher festés aktívabbá vált.

TRANS – Egy kör a mai napig becsülettel pörgeti a dolgokat, az más kérdés, hogy látni már nem nagyon látjuk futni a cuccokat. Természetes, hogy nem lehet úgy vígan betáncolni egy yardba és adni egy 40 perces panelt mint X éve, de szerintem ez csak része a dolognak. Annó nyilvánvaló volt ki a “faszagyerek”, ha kimentél valamelyik állomásra és körbenéztél. Ma ez nem létezik. A panelok legjava fotón létezik. Forgalom helyett a neten landolnak (vagy ott sem). Szerintem a trainwriting még undergroundabb lett, mint volt. Ebből fakadóan a motiváció is megváltozott: Miért adjon valaki traint, amit nem fog látni senki (hacsak nem megy ki a fotó online), ha rakhat egy falat amit látnak és egy ideig nem is buffolnak/fednek.

MONE – Hu, ezt nem vágom….talán Pilot spanom tudna többet mondani :)

GOSPE – Az, hogy csak elvétve látni egy-két futó panelt forgalomban szerintem az új type-ok megjelenésével is magyarázható. A H-Start komolyabban veszi a graffitit, mint jelenséget, nagyobb a kontroll a rendszeren véleményem szerint. Soha nem voltam egy train fanatikus, de csodálatos volt látni anno full színes panelokat, wholecar-okat és e2e-eket futni látni a Nyugatiban vagy akárhol máshol :) Persze, ma is vannak sokan, akik nagyon eltökéltek… Ők meg is találják a rendszerben a hibát, legyen az egy 2 perces backjump vagy bármi más…

FORK – Szerintem az igazi fanatizas train arcok felnőttek, ahogy az élet rendje diktálja és ez így van helyén, mindenkinek gyereke lett meg rendes állása. Felelősségteljes életet kell élni, nem a bokrokban bújkálni. A mai generáció (ha van ilyen) max streetezik, lusták már egy éjszakát várni meg mászkálni jó spotokért, sajnos. A 2000-es évek kőkemény hajtása és lendülete már sehol sincs sajnos :(

RH – Magadon mennyire érzed, hogy változik a writinghoz fűzött viszonyod, sokaknál a korral a legálsztaffok kerülnek előtérbe …  vagy éppen alkalmazott grafikaként jelenik meg promóciós munkáknál, stb …

SAINE – Pont a napokban gondolkodtam ezen, hogy elég jól meg tudok lenni 1-2 hónapig festés nélkül. Viszont mindent a graffitinek köszönhetek, így abba hagyni biztosan nem fogom. Végzettségem is tervezőgrafikus / motion designer, így nagyon egybe folyik nálam minden. Ha éppen nincsen megfelelő kedv, hely, személy festeni, akkor vágok egy videot, amiben festek. :)

FORK – Nekem mindig is a legál volt előtérben és a megrendelés, így nekem ez a normális, hogy ezzel foglalkozok és kidolgozott rajzokkal keresem a pénzt. Reklámgrafikus vagyok 10 éve, így ez mindig is az életem része volt, hogy átgondolt megkomponált cuccokat készítsek a munkámban és a falakon is. Imádom ezt csinálni, ez az életem és ha 1 hétig nem tudok menni festeni már kattogok… sokszor a megrendeléseken tesztelek graffes effekteket vagy fordítva, mindig motiválnak az ilyen jellegű munkák, és hajtanak a jövőheti rajzba újra és újra.

TRANS – Természetes és örülök is ennek a folyamatnak. Vannak ellenpéldák a legál felé tolodásra idehaza is, de sokaknál így alakul. Mind szeretjük, hogy sziszeg a fesztékszóró a kezünkben, ezt a legálfal mellett is elég tud lenni adrenalinrush nélkül.

Én is többet csinálok legált, mint illegált, aminek a legfőbb oka nem is az idő, vagy hogy para lenne, de kevés rá az energia. Időt még teremtesz, de ha kimész egy falhoz, akkor tudod, hogy mit csinálsz és be tudod kalkulálni az életedbe. Viszont, ha éjszakánként pörögsz és mondjuk az akciók 50% potya, akkor az eléggé ki tud meríteni.

GOSPE – Közeledve a harmadik X-hez jóval nyugodtabb és megfontoltabb a hozzáállásom a graffiti-hez. Tény, hogy az én munkásságomban soha nem dominált az illegális vonal, mindig is jobban szerettem nyugiban festeni legálon vagy line-okon, mintsem a rendőrt vagy a szekust figyelni, hogy mikor fut felém. Mégis korábban fontosabb volt a mennyiség, ma már a minőség az első és az, hogy lehetőleg 100%-ig megtudjam azt valósítani a rajzommal kapcsolatban, amit előtte elterveztem.

MONE – Én a graffitit ugyanúgy nyomom, mint régen legálban…nem sok minden változott, talán annyi, hogy most már sokkal jobban égnek a stuffok.

RH – Ha egy nevet kellene mondanod, akár a nemzetközi színtérről, aki nagy hatással van rád, … személyes kedvenc, akkor ki lenne az, és miért ő?

SAINE – Smash 137, hihetetlenül jól bánik a fatcap-pel és precíz, pontos.

TRANS – Revok. Nincs még egy ember, aki úgy nyomta/nyomja és olyan stílusosan, mint ő. Ráadásul a mai napig meg tud újulni és képes adoptálni magát az utcáról a galériákba és átlépve a saját keretein teljesen új, konceptuális cuccokat készíteni. Mindig valami újjal áll elő.

GOSPE – Nemzetközi szinten a legnagyobb kedvence(i)m talán Sonick és a JBCB crew Hamburg-ból. Előbbi az aktivitása és kreativitása miatt, az utóbbi pedig az összhatás, a style és a flow miatt favorit számomra!!

FORK – Revok! Az egy dolog, hogy iszonyat durva rajzokat csinált mindig is, de a legjobban azt tisztelem benne, ahogy eljutott a graffititől a galériákig és nem a graffitit erőltette a galériába, hanem abból táplálkozva teljesen más képeket alkot. Zseniális cuccokat csinál mindkét területen.

RH – Hát… ki mennyire kompetens a témában, de a véleményetekre azért kíváncsi lennék … A budapesti metró pár évig ostrom alatt állt, meg voltak a kiskapuk, mára viszont nem nagyon látsz fedett kocsit. Mi történt és mennyire hiány ez a magyar mozgalomnak?

TRANS – Ugyanaz a helyzet mint a vonatnál. Most is készül az, biztosak lehetünk benne, maximum nem látjuk csak sokkal később egy videóban vagy egy magazinban. Nyilván hozzájárult ahhoz, hogy a metrófestés legaktívabb korszaka egybeesett azzal, hogy a legtöbben abban az időben festettek úgy egyébként is a városban. Sokakat ez inspirált és pörgetett be, ez mindenképp hiány a magyar graffitiből.

FORK – Szerintem a laikusok örülnek neki, de a mozgalomnak mindig is nagy mozgató rugója volt a metrózás. Az, hogy éppen ki hol pörgött mit adott be, nagy lendületet adott sokaknak, hogy fejlesszenek és beadják ők is a következő E2E-et 😀

MONE – Szerintem is hiányzik a mozgalomnak nagyon….de én szegedi vagyok és nálunk csak vili meg troli volt :)

GOSPE – Nem igazán vagyok kompetens metró témában úgy érzem :) Szerintem a budapesti metró soha nem volt egyszerű falat egy writernek sem, igaz 2001-2003-ig igazán szét lett bombázva a rendszer, és örülök, hogy ezt a korszakot, ha csak mint szemlélő is, de megélhettem!! Az EU csatlakozás után még nehezebb lett a budapesti rendszer és azóta is talán az egyik legdurvább Európában!! Maximális tisztelet azoknak, akik ezek ellenére rajta vannak, hogy beadják ezt a rendszert, legyen az magyar writer, vagy külföldi!!!

SAINE – háhhá :D:D:D a fasz se tudja. Sohasem festettem metrót. Miskolcon meg nincsen, így nem nagyon mozgatott.

RH – Egyes öregebb writerek azt hangoztatják, hogy a graffiti ki fog kopni a társadalomból. Újak a szabályok, előbb-utóbb más kifejezési módot találnak a kreatív fiatalok az önkifejezésre, ti hogy vélekedtek erről?

SAINE – Esélytelen. Max a színvonal lesz más. Bár kinek mit jelent a graffiti. Mondták már azt is, hogy a graffiti Miskolcon meghalt 2000-ben… De, akik festettek 2000 előtt azokból festenek most is. Ők akkor halottak? Már egy “Szeretlek Dzsesszikaaaa” felirat is graffitinek számít, amikből lesz még egy darabig. Mindig lesz egy fiatalabb generáció, amelyik tovább viszi ezt az egészet.

TRANS – Az egész biztos, hogy nagyon át fog alakulni az elkövetkező 10 évben. Sok más művészeti ághoz hasonlóan lesz, amikor háttérbe szorul, majd visszatér később. Szép időt él meg a műfaj a XX. századi felpörgött művészeti irányzatai közül. Ha képes lesz megújulni és újat mutatni, mint ahogy erre vannak is példák (Taps&Moses™) akkor nem kérdéses a jövője. Másrészt a maga a divat is ciklikusan ismétli önmagát. Nem tartom kizártnak, hogy a graffitinek is eljön a maga reneszánsza a jövőben 😉

MONE – Részemről csak annyit, hogy nem fog kikopni a graff szerintem,… oké.. kevesebben fújnak, mint régen, de remélem, hogy jönnek fiatalok, akik tovább viszik ezt a kultúrát!

GOSPE – Úgy érzem kikopni vagy eltűnni nem fog a graffiti soha sem a városokból. Itt Budapesten is egyre több olyan projekt és megrendelés zajlik városfejlesztés címén, ami a graffitit használja, mint dekorációs elemet. Egész egyszerűen csak más formában lesz jelen előbb-utóbb a városokban, úgy mint egy tűzfal vagy homlokzati festés, design vagy dekoráció. Persze attól sem kell félni, hogy a tegek vagy throwup-ok örökre eltűnnének!! Azok mindig is voltak és lesznek is!! :)

FORK – Szerintem sosem fog kikopni a graffiti, csak át fog alakulni egy része max. Mindig lesznek hardcore arcok, akik nem akarnak majd elszakadni a graffiti eredeti formájától. De ezzel sincs baj szerintem, hogy bizonyos részei átalakulnak, vannak murál fesztiválok, graffitis designerek, akik a civilek arcába tolják egy reklámban vagy rengeteg tűzfal formájában, így csak megszokja és elfogadja a következő generáció is. Nem kell ilyen kötötten hozzá állni ehhez, és csak az olschoolt és a farkastörvényeket hajtogatni, mert ez annál sokkal jobb dolog, mint hogy megragadjon egy ilyen egyszerű szinten. Aki úgy akarja csinálni anélkül folytathatja, mint hogy leálljon arról magyarázni milyen szar, hogy ebből ez lett. Tenni kell azért, hogy egálban legyen mindkét irány, és akkor megmarad mindenkinek a maga világa. Yo! 😉

 

P1020362

005

P1011637

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

26053677176_ca60ed01cf_k

28021731590_8da8d56652_k

28738864485_dee32faa48_o

30695200166_de6de3f323_k

32012863762_ae99cc889a_k

DSCN0615

IMG_7727

DSCN0671

DSCN0673

DSCN0856

F4_1_A

f4_install

F4_MOLOTOW_TRAIN

Fork_electric

Fork_Mural_hungary

Fork_vaszon

Mural_high_solo

TR-

RTrrr

Trans_Small

Istanbul

_trans

Milano

Budapest