Óver-Dózis


04/12/2016 – 18:21 | Feltöltötte:

Hip-hop dzsankik, old school pléjerek! Az Atom City MC-k újra a piacon terítenek, nincs felütött kajli drog, csak szimpla, színtiszta, nyers hiphop, extra dózis, túladagolás várható Paksról. Tömören a sztori: a 90-es évek közepén a kezdeti sok fős Trogazból indult a dolog, majd leszűkült 3 mc-re, és Dózis néven egy erős brand lett a magyar hip-hop szcénában, 2000-ben kijött a “Földalatti karnevál”, ami egy mérföldkövet állított a magyar rap törinek. Majd szétköltözések után hosszú pihi, és idénre újra közös audioszalagon a trió. Norba és Szicsu mesél a visszatérésről…

RH – Már a “Faló”-val érezhető volt, hogy valami mocorgás van az Atomvárosban. Reunion van. Az év végén új lemezzel jelentkeztek, milyen koncepcióban készült az anyag?
Norba: Az új lemez valójában az elmúlt 13 év atomvárosi krónikája, kronológiai sorrendben 2003-tól napjainkig. Panel Sound Project címet kapta az anyag, ez eredetileg Szicsu otthoni ügyködése volt a Dózis „megszűnése” utáni években, legnagyobb részben neki köszönhető, hogy összeállt ez a cucc, ő a producer és a keresztapa. Koncepció nélkül készültek a dalok, aki éppen itthon volt, feltolt valami reppet. Szicsu sok remek szóló dalt pirított ráérős éveiben, több közös trackünk is van, amit ketten készítettünk, Dzsénosz pedig, amikor nagy ritkán hazatévedt szabira a francia légióból, pattintott egy szólót vagy hozzáírt egy már meglévőhöz. Amikor elindítod a lemezt, az első hang után érezni fogod, hogy ez merőben más vonalat képvisel mind zeneileg, mind tartalmilag, mint a mostanában megszokott, könnyed, finom és divatos hip hop zenék. Más részről elég érdekes kihallani a szövegekből, hogy miben voltunk például 2003-ban.. Mi is nyilván formálódtunk az idő elteltével és rengeteg dolog miértjére jöttünk rá, hogy mennyire hamis ez a világ, amiben tobzódnak az emberek hamis értékrendeket követve, nyálcsorgatós színjáték, ahol a képmutatás és a felszínesség többet jelent sokaknak, mint az, hogy önmaguk lehessenek. Ebben a 73 percben nem fogsz találni egy erőltetett másodpercet sem, néha túlságosan őszinték és mélyek a sorok, néha túl lazák. Nincs semmi középút, ez a Dózis.
Szicsu: Egészen 2015-ig nem volt igazi koncepció. Ezek a számok nem is albumra készültek,csak ott lapultak a lomtár környékén. Nagyjából másfél éve  jött az ötlet, hogy mégis összegyúrjuk az anyagot,amikor hazaköltöztem Hollandból és kiderült, hogy Enoer is épp egy héttel azelőtt költözött ismét Paksra. Onnantól persze megint mentek a bandázások és amikor Dzsénosz is hazaért a dzsungelből,megittunk egy sört… akkor döntöttük el hogy lesz lemez. A koncepció annyi volt, hogy nincs refrén.

12715360_1326616820688299_8519636988900617218_n
RH – Mindenki máshol lakik, sok ezer km-re egymástól, hogy sikerült mégis a közös anyag, úgy tudom nem csak netes konnektben ment a deal, hanem hagyományos lemezkészítés zajlott.

Szicsu: Valóban sokat rontott a lehetőségeken, hogy 3 különböző országban laktunk. Persze neten mentek az instruk és az ötletek, de ilyenkor sokkal lassabb a menet. Mondjuk nem is siettünk sehova. Norba ugyan könnyen felugrott a negyedikre egy-egy blokk felvételére, de Dzsénosz szövegeire várni kellett. Kb fél évente jött haza és Murphy-t ismerve nyilván sokszor elkerültük egymást a két-három hetes szabikkal. A felvételek végül mégis együtt készültek, ha kijött a lépés.

RH – 1998-ban megnyertétek a Fila Rap Jamet, ami akkor nagyon nagy szó volt, utána még is eltűnt a Dózis, majd 20 év pihi után most, hogy látod, miben változott a csapat egymáshoz, a munkához viszonyítva, milyen ez a mai Dózis?
Szicsu: Igen, szétszéledtünk mert ezt kívánta az élet. Dzsénosz már a Trogaz korában mondta, hogy idegenlégiós lesz. Én is tudtam, hogy külföld a cél. Norba pedig Pesten ásta a Hanyag Elegancia alapjait.
Mi változott? Minden .. és semmi. Körülöttünk minden és köztünk semmi.
Nyilván teljesen más az ember ennyi idő elteltével, de az alapok rég fekszenek. Nincs más dolgunk, csak önmagunk lenni. Az meg könnyű.
A mai Dózis érettebb, de valójában nem változott. Úgy gondoljuk, hogy megosztó lesz a lemez. Aki ismeri és szereti a” Földalatti karnevált”, az nem fog csalódni és megkapja a reppadagot, viszont akik csak úgy balról szedik be a cuccot, azok lehet hogy homlokot ráncolnak, hogy ez meg mi a fax!? Reméljük azért, hogy többen elkapják a fonalat. Azt viszont mindenképp kijelenthetjük, hogy kilóg a mai reppsorból, majd a srácok eldöntik hogy ez jó-e, vagy sem.
Norba: A Dózis gyakorlatilag a “csúcson” hagyta abba rövid pályafutását 2001-ben. Én Pestre cuccoltam, Dzsénosz valóra váltotta gyerekkori álmát és beállt a francia idegenlégióba, Szicsu pedig Belgiumban majd Hollandiában töltött több, mint egy évtizedet. Én beléptem az akkor alakuló, ma már 15. Évfordulóját ünneplő Kriminal Beats-be és szólóban tapostam az utat, illetve rengeteg mérföldkőbe bevéshettem a nevem vendégközreműködőként. A mai Dózis még mindig ugyanaz a három gyerekkori barát (jobban mondva négy, mert Jediii szintén oszlopos tagja a formációnak, jó pár track színvonalát megemelte karcaival), akik ugyanúgy fogják a tollat és írják a rímeket, mint két évtizeddel korábban. Ebben az anyagban az a legszebb, hogy ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Vagyis igazából nem is hagytuk abba, csak szüneteltettük az érintkezést a hallgatóinkkal. A régebbi dalok tartalmilag és zeneileg többnyire épp olyan aktuálisak, mint a legfrissebb felvételek, az Atomcity Emceeken nem fog az idő!

12646848_1323663167650331_1434114342080018663_o
RH – Az új projekt mennyire csak nosztalgia, vagy inkább valami tudatos építgetés első ásónyomainak vehetjük?
Norba: Nosztalgikus és körül ölel minden mozdulatot, ami az utóbbi 13 évben Atomcityben a mikrofon közelében történt. Nincs kidolgozott marketing tervünk, hogy most visszatérünk és klipeket fogunk szarni havonta és lemezeket évente. A jutyub számlálót sem fogjuk pénzért pörgettetni, hogy sztároknak látszhassunk. Éljük tovább az életünket, mint eddig és a rap iránti szerelmünk a biztosíték arra, hogy fogunk még rímeket írni és elmondani mindazt, ami történik velünk vagy éppen a világgal. Mint ahogyan eddig.
Szicsu: Jellegét tekintve inkább nosztalgikusnak mondanám, de ez annak is következménye, hogy a számok fele 10 éves. Kicsit sajnáljuk, hogy nem jelentek meg akkor, de mai füllel pont annyira aktuális lehet, mint 2006-ban. Egy szóval  jellemezve: összegzés.
RH – Lesz buli, klip, merch?
Norba: Klip és merch biztosan lesz, a bulik jelenleg eléggé kivitelezhetetlenek, hiszen egyszerre mindhárman nagyon ritkán tartózkodunk itthon. Persze a jövő még akárhogyan is alakulhat, felénk elég random szoktak történni az események.
RH – Egyébként Norba szólólemez várható? vagy megtöröd a 3 évenkénti ciklust?
Norba: Tervezek még szóló lemez készítést, van is pár befejezetlen trackem a közelmúltból, de ezt az évet a Dózis és a zenekaros projektem a Soul Food töltötte ki. Utóbbival hamarosan egészen új kapukat fogunk megnyitni. Megtörik a 3 évenkénti szóló ciklus és úgy gondolom az Életem Rímeivel, (ami a 3. nagylemezem volt) valahol fejben, tudatosan lezártam egy korszakot, ami 3 éves periódusokban villant egy albummal. Most itt van végre a Panel Sound Project hanganyag, amire legalább annyira büszke vagyok, mint egy önálló produkcióra, sőt..

15355833_966179590154640_4496732481978734899_n

15253398_966180263487906_6285333439615300273_n
RH – Összegzés gyanánt 4-5 szó, ami eszedbe jut a megjelenő lemezről…
Szicsu: Kurva jó kis lemez, hallgassátok szeretettel, mert egy csapatban vagyunk.
Norba: Eredeti, megunhatatlan, atomvárosi valóságrap nagy-nagy dózisban.