RH UKX2 beszámoló (by 210)


03/06/2011 – 14:22 | Feltöltötte:

Megvolt a szekond káming…. újból erősödött a magyar-angol barátság, csak most nem mértünk rájuk egy 6:3-at. :)  Az RH crewból egy pár fős kolónia kin él már jó ideje az angol fővárosban, innen a kapocs, aztán (jön) megy az import. Így már kint is sok MC vágja, what da fuck is the arécs krú…a következő sorokban 210 kollégánk meséli el a verejtékes (hol örömben, hol idegben) nap sztoriját….read this!  

HELLO , SZIASZTOK! 

2010. szeptember 10-én volt, hogy az amcsik sírtak és gyászoltak, mi viszont életre keltettük az RH UK XCLUSIVE partysorozatot, és megrendezésre került az első, szeptember 11-én……..most azért olvassátok ezeket a sorokat, mert túl vagyunk, vagytok a másodikon is, ugyanis 2011 május 14-én a TRIPLE DARKNESS 2 tagja, CYRUS MALACHI és MELANIN 9 meglátogatott minket JON PHONICS producer, beatmaker kíséretével…Sajnos azt kell mondjam, amit sokan rajtam kívül is tudnak, hogy “semmi sem tart örökké”, és ennek a bulinak is vége lett. A zene elhalkult, a fülek folyamatosan csengtek, és a piától dülöngélő lelkes repperek elindultak hazafelé (vagy legalábbis megpróbáltak) Voltak akiknek sikerült, de voltak olyanok, akik csak a bejáratig jutottak, nem adták fel, és a hely előtt még beszélgettek, freestyle-oztak, pacsikat osztogattak, és közben a maradék meleg szénsav nélküli  sörüket szorongatták. Nem adták fel (riszpekt), de sajnos később ők maguk is nyugovóra tértek valahogy……

Ezúton is szeretném veletek megosztani, hogy részben én és az angol vendégeink, hogy és miként élték meg a bulit……Először is szeretnék xtra köszönetet mondani MR. PHIXI-nek, a VÍRES ROKKERNEK, KISCSÉ-nek, MUTERNEK, ÖCSÉMNEK és az RH összes tagjának, ugyanis ha ők nincsenek, és nem segítenek, akkor én most nem is írhatnám eme sorokat…. és ti nem olvashatjátok eme szép, formás betűimet….na már most az úgy volt, hogy… 

2011. május 14.-én felvirradt a napocska a keleti régió fővárosában, Db-ben, és vele együtt nyitottam ki a szemem, keltem én is, ellenben sokan mások még édes kis álmokban futkároztak, ugyanis az előző estén megrendezésre kerülő SWEET STREET 3 sokkal, de sokkal ütősebbre és vagányabbra sikerült, mint azt maguk a szervezők, kiállítók gondolták……miután kimásztam a takaró alól tudtam (imádom ezt az érzést), hogy Debrecen újra hatalmas neveket fog hamarosan vendégül látni, úgy, ahogy azt kell, rendes paraszt módjára elkezdtem a napomat, ahogy azt őseinktől tanulhattuk… tea, cigi, szarás, stb…később gondolkozni kezdtem azon, hogy mit és hogyan kéne aznap véghezvinni, annak érdekében , hogy a meghívott underground arcok a lehető legkomolyabb képet kapják kicsiny városkánkból. Nagy szerencsére, gyorsan hangoltam is kis BIG L lemezzel az esti bulira, olyan jól sikerült éhgyomorra, hogy ki is választottam a “LIFESTYLES OF THE POOR AND DANGEROUS ” című albumát, hogy majd a kocsiban a többi minőségi klasszik és underground hip hop mellé helyezem, majd volt még egy kis HELTAH SKELTAH, MYKILL MYERS, SWOLLEN MEMBERS, meg persze a hazai vonal is, egy pár cumó HONEST bácsitól és a KÉT HÁZ KÖZT mixtape, no és persze SONNY cd-je…tettem vettem, pakolásztam, ki-be az autóból, mikor is rájöttem fél 12 magasságában, hogy a londoni arcokra csak rá kéne csörögni, hogy minden rendben van-e, mert hát nekik 11-kor megkezdődött a reptéri csekkolás….persze, hogy sehol nem találtam a telefonom….mire meglett …persze, hogy le is volt merülve…mind1, ez volt a legkisebb gond, gyors töltés és go a híváslistámba, keresem Jon Phonics számát, egyből zöld gomb……..tthrruuuu……….tthrruuuu………tthrruuuu …….tthrruuuu……..tthrruuuu ………tthrruuuu………tthrruuuu………tthrruuuu………

-“Yo Rob”

Hirtelen a reggeli kő le is zuhant a szívemről úgy, hogy a csempe is berepedt a nappaliban.

-“Na mizu?” -kérdeztem én.

-“Itt vagyunk a reptéren, várunk a beszálló kártyánkra….ott mi a szitu?”

-“Minden faxa, csak azzé’ hívlak, hogy mit pakoljak a kocsiba, mennyi batyut hoztok?”

-“Nekem 2 táskám van, M9-nak is, csak van 1 kis gáááz………………………………..(csend)………………………………….”

-“Miaz?”- vágtam rá a hirtelen csend után egyből 

-“Hááát ketten itt vagyunk és fél óra múlva zárják a kapukat, viszont nem tudjuk, hol van Cyrus, nem tudjuk felhívni “

-“Na, az király” (mondtam, és hirtelen a vérnyomásom leverte a faliórát)…”gyertek, gyertek, megoldjuk, a buli így is, úgy is meg lesz rendezve, vagy vele, vagy nélküle”

-“Ok, ok”, de azért próbáld meg te is. béke”

-“Jaja, az lesz ..béke” 

Letettem a telefont és leültem, elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi lesz, ha a nagydarab haverunk tényleg lekési a gépet.(Mint tudjátok ez nem történt meg), de a folytatásban szüntelen szívverés és izzadás közepette nem igazán tudtam higgadtan agyalni, gyorsan dobtam két-három telefont a haveroknak, hogy mi legyen???

Mindenki olyan “sokkot” kapott, mint én reggelire, míg egyszer csak kaptam egy sms-t, Jon Phonicstól, amiben ez állt: “Cyrus a gépen van “ÁÁáááááhhhhh, el sem hiszem, van Isten. A vérnyomásom újra megfelelő ütemben pumpált, a szívverésem pedig ismét 74szer vért 1 perc alatt, nem 174et, de ez már a múlté…..Gyorsan beugrottam a verdába és gázt adtam Budapest felé, közben volt még útközben egy-két csattanóm a szitiben, és megpróbáltam úgy alakítani, hogy ne csússzak ki az időből, gyors tankolás és irány az autópálya, szépen lassan csak elértem a 140km/h órás szpidet és miközben “Mykill” mondta a magáét a hangfalakból koppon, a cigimet lógattam ki az ablakon éreztem, hogy Db újra hatalmas és felejthetetlen buli előtt áll…

Pest alatt jártam, azt gondoltam magamban, hogy megeresztek 1 telefont haza, hogy mikorra vagyunk várhatóak és, hogy minden oké e…a válasz “Yess” probáltak nyugtatni, mert hát valószínű hallották, hogy kicsit feszült vagyok, vagyis voltam ………

 Nem sokkal később beálltam a reptér parkolójába, úgy, hogy kb. 3 percem maradt arra, hogy az épületben a tagokkal csattanjak …a gyomrom az ugyan úgy, mint tavaly, a torkomban volt és hiába kuláztam otthon a híres izgalomtól, a fellépő szarási kényszer most is tornázott bennem….. csak vártam és toporogtam, mint 1 hülyegyerek a vidámparkban, aki az ócska dodzsemre vár ….míg nem egyszer csak megláttam Cyrus-t (aki hát nem kicsi), na ez volt az a pillanat amikor “felültem arra dodzsemre” és megnyugodtam, kijötték a srácok és a családtagokra váró aranyos hetven feletti mamikák és papikák nagyot néztek mikor a TRIPLE DARKNESS két tagja és JON PHONICS a váróterembe toppant……….

A pacsi osztás után hirtelen mindenkiből kitört a beszélni akarás: ” heeey csááá”, “mizu hawer”, “hey király, hogy végre itt vagyunk”, ” én is, vagyis mi is örülünk, hogy itt vagytok”,  “hol van a kocsi”, na és persze „hol és mit fogunk enni” aahhhh   ……… szép lassan mind a négyen túltettük magunkat a nagy Welcome-on és elkezdtünk sétálni a kocsihoz, hogy végre nyomulhassunk DB felé, ezalatt megbeszéltük, hogy ebből útközben elég erős Mekk Donálcc lesz….állj egy perc kitérő… 

Hallot már valaki a “MEGA MEKK”-ről ?????? 

NEM????!!!??

 Nyugi, én sem mostanáig.

Ugyan is ez volt a rendelési listán a pénztárnál, gondolhatjátok, hogy a kis pattanásos kípű bézbólsapkás dilibogyó milyen arccal nézett ránk remegő ujjaival a pénztárgép felett, ha még én sem tudtam mi az a MEGA MEKK”, biztos valami földalatti mekibe tolják otthon, azért nem hallottunk eddig róla….na, már most a MEGA MEKK az nem más, mint “BIG MEKK” de dupla hússal ….Az milyen mi?!? azért azzal már azt hiszem, lehet 1 kisebb csomót rakni a pocakba, 4 húsos BIG MEKK, én sem hittem el, de a végen mivel nem adták ki és nem is nagyon értettek minket  egyszerű mezei MEKK CSIKEN-re és sült krumplira váltottak….

Miközben kajáltunk, közben próbáltam felvázolni az est további részleteit, kb. 2 óra kocsiút áll előttünk, azt ahogy megérkezünk a real hip hop fővárosába egyből kinyomulunk a buliba 1 gyors mikrofonpróbára, aztán irány a szállásra, úgyhogy sűrű lesz az este ….oké, oké –mondták, és lassacskán elindultunk az autópályán, a hangfalakból SONNYKRAFT  szkreccselési dobták a szikrát a nemrég érkezett vendégeink fülébe a hazai hip hop mozgalmat és a “hibátlan szervezésű” West Balkán Team csodálatos alakítását próbáltam nekik taglalni….Ők is mondtak egy két érdekességet, amiket meg én nem tudtam felfogni és megérteni, hogy mind az miért történik, és miért fajul el a hip hop “világszerte”, de egyvalamibe qurwára  egyetértettünk, az, hogy aki real, az a világ bármely pontján megtalálja a real tagokat és a klasszik cumókat, megsemmisíteni lehetetlen és képtelenség…….

A sztori végefelé megpillantottuk a debreceni panelek fényeit és szép lassan a több 10-20-30 panel láttán az angol srácok hangja egy pár percig elhalkult…..egyenesen a Klinika mozi felé fordultam és irány befelé májkot csekkolni, kicsit hosszabbra sikerült, mint azt gondoltuk, vagy terveztük. Közben az emberkék szép lassan csorogtak befelé, a terem kezdett megtelni és nekünk sajnos lépnünk kellett, mert a szállást még át sem vettük…..

A kellemes meghitt belvárosi panzió előtt egyszer csak beparkolt 1 kocsi, amiből félhangosan szólt a “Magnum Force” című trekk Sean Price és Rock kíséretével, hirtelen kiugrottam és beszaladtam, egy aranyos szőke kis leányzó “fontoskodott” a pultnál, akit 2 mondattal le is szereltem, és nyitotta is a kapubejárót…a szeme akkor kerekedett ki, mikor mind a négyen betoppantunk a szálló nappalijába és a kulcsokat kértük, a kishölgy akkor szerintem teljesen lejött az életéről, de mit foglakoztunk mi ezzel ……. 

Kb. félóra múlva értük mentem, persze addig sem ültem tétlenül, elugrottam némi szeszes italért, ami a verda hátuljában landolt a többi csomag mellett és nagy nehezen, de csak elindultunk vissza a buliba.., hogy most már ennyi utazás után legyen a real hip hoppé a főszerep.

Tök jól esett nekünk az, hogy a hátsó ajtón megpróbáltunk beosonni, de kurvara nem sikerült,  “mindenki” észrevett és egyszerre elkezdett ujjongani, éljenezni, ahogy az angolok feltüntek, ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy újra itthon vagyok és az RH közönsége mentalitásban nem változik, ezúton is PACSI és GRATULA mindenkinek, aki ott volt és tombolt…miután átverekedtünk a tömegen és feljutottunk a kis privát szobánkba, az NKS KRU készülődött a WARM UP-hoz, NOS CHEZ, ZENKIVEL kezdte hájpolni az amúgy sem hálátlan debreceni tömeget, hozzáteszem nekem baszottul bejött a rövid, de annál tartalmasabb Show-juk. BIG UP NKS és köszi, hogy elfogadtátok a meghívásunkat. Peace… 

A színfalak mögött és a színpadon Jon már kezdett hangolni, hogy némi DJ szettel kedveskedik nektek, nekünk, csupán a gond ott kezdődött, hogy a teremben TILOS A DOHÁNYZÁS, és sajnos elég sokan kimentek elszívni a staubot, ja és a biztonság kedvéért azért még rászívtak 1 plusz sört (amivel nincs is baj kell az mindenkinek)

Kábé félóra laza kis Jon Phonics beatek után jöhetett az est fénypontja, amikor is a kis termetű haverunk, Cyrus Malachi és Melanin 9 a színpadra toppantak ……ebben a percben a teremben egyszerre lett néma csend és baszott nagy ováció …..ezt, hogy sikerült összehozni ne kérdezzétek, de nagyon jó érzés volt, hogy az RH UK XCLUSIVE második felvonása elkezdődött, ütnek az angol beatek, mellette pedig köpködnek az MC-k.

-“Hungary, we are inna building tonight”

-“Triple Darkness inna MF house, now”

 .Szerintem az első 2 számig a közönség fel sem fogta amit lát, ugyanis nekem is dezsávüm volt, hát akkor nekik …nagyon örülök neki, hogy ilyen jó hangulatban telt a koncert ..míg nem egyszer SHO megszakította és CYRUS-tól elkérte a mikrofont, azért, hogy közölje azokkal akik addig nem tudták, M9-nak születésnapja volt akkor, pontosan a 27-ik. Kapott 1 üveg YO magyar BB pezsgőt, plusz ráadásba még a ROMLOTT HAZAI közönséget, fütty és ováció kíséretével ….még egyszer köszi nektek, nagyok voltatok PEACE.

Maga, a TRIPLE DARKNESS show eredetileg 22 számot tartalmazott, de én is, és ők is bocsánatot kérünk, mert képtelenek voltak végig csinálni a 19. számnál sajnos abba kellett hagyni, mert a seggükön folyt a víz, és már hangjuk sem volt (nagyon sajnálják tényleg, még másnap is ezzel a gonddal bombáztak), de szerintem, amire vártunk azt megkaptuk nem igaz……….

A “laza” kis show után szépen visszavonult mindenki, és MR.DIE lépett a lemezjátszók mögé, csámcsogva a kis pull májkrémes kenyerét, amiből adhatott volna 1 törést, de mind1, túléltem, kárpótolt engem és a tomboló népet a tőle megszokott módon, pattogósabbnál pattogósabbakat hajtott a deck-eken…a váltás sem volt gyengébb, SONNY lépett mellé és kezdte a saját szettjét pörgetni a maga crazy stílusában, a kezek fáradhatatlanul a levegőben voltak, a csajok melltartójukat pörgették, a skacok pedig félpucéran tomboltak, az ilyen pillanatokért élünk… REAL HIP HOP…..(Robi, én ezekről lemaradtam :) -szerk) 

Miután az angolok fújtak magukon kettőt hármat, sikeresen átvedlettek, jöhetett a jól megérdemelt szórakozás, bontották a jó magyar söröket, szívták a magyar kék multit, ami annyira bejött nekik, hogy a reptéren másnap még vettek 1 csíkkal, sajnos a whiskey meleg volt és jegünk sem volt, de ez nem nagyon érdekelt senkit, a nehezén túl voltak és megnyugodtak, jöttek mentek körülöttük az arcok és mindenki dobta nekik a pacsit, ami tényleg tök jól esett nekik

(el kell, hogy mondjam, Angliában nem kaptak ekkora szeretetet, Európa másik oldalán meg imádják őket )

Nem sokkal később erőt vettek magukon és elindultak az emberek között cd-ket és pólókat árulni, kisebb-nagyobb sikerek, ugyanis a pénzváltás elég nagy galibát okozott már 1 pár whiskey után, de megoldottuk, akik vettek ezt-azt, azok biztos nem panaszkodnak, mert a keviiis piiiziiir igazi szaftos motyókat vihettek haza eredeti kézből, volt aki puszilgatta őket és fotózkodtak, ezeket a pillanatokat én sem, és ők sem fogják elfelejteni, köszi csajok, köszi skacok… nagyok voltatok . 

Nem igazán maradt sok időnk a bulit kiélvezni, mert háát sajna elszaladt az idő, és mint minden jónak, és minden fasza bulinak előbb-utóbb eljön a vége, hát ebben az esetben azon vettük észre magunkat, hogy a villanyok oldalt  felkapcsolódnak, a zene egyre halkabb és halkabb lesz, ami azt jelezte, hogy igen, lassan indulni kell..sajnos, amilyen nagyon vártuk a bulit olyan gyorsan lepörgött ,

Mint azt már említettem, voltak kitartó harcosok, akik nem nagyon akarták elhagyni a helyet, ez teljesen érthető, mert iszonyat bomba volt, mi is tanakodtunk, de hamar rájöttünk, hogy innen csak egy hely van ahova mehetünk, az meg nem más, mint az ágy és el kell tegyük magunkat holnapra ….

Hagytunk magunk után némi szemetet, de ez nem igazán érdekelt akkor senkit, ahogy kiléptünk a helyről, még volt némi eszmecsere a bejáratnál, de túl sok értelmes dolog nem történt, volt aki angolul beszélt magyarokhoz, és olyan is, aki fordítva, de mindezt egyetlen egy valami tudta megszakítani, az meg janibácsi volt, szép, piros traktorjával, amivel ippen a szántóföld felé vette az irányt, dadogott a motor, úgy, hogy el kellett jussunk, és nem tudtunk mit csinálni, csak röhögni, hogy hajnali 5 órakor egy számukra felismerhetetlen jarmű halad el …..ezután már tényleg mennünk kellett, mert kongtak a belek és „fáradtak” voltak a szemek…   Szépen, csendben nyugovóra tért maga a város is, mi is a magunk csendességében, a szőke kislány nagy örömére visszatértünk a kis odunkba………az ajtók bezárultak, a csendet még nagyobb csend ölelte át, és kb. fél 7 magasságában, reggel kinyithattam az első sörömet, amivel nyugtáztam azt, hogy a kis városkánk ismét túlesett egy hatalmas bulin… 

Még egyszer köszöni szépen JON PHONICS, CYRUS MALACHI, M9 az NKS, hogy itt lehettek, én meg köszönöm nektek, hogy megtiszteltetek minket a ROMLOTT HAZAI nevében,  pacsi és ígérem, dolgozunk az RH UK XCLUSIVE harmadik felvonásán, ami remélhetőleg idén meg is lesz tartva, de addig is sok sört mindenkinek, poharat a szájhoz és éljenek a csajok … 

PEACE

210